Kínán kívül sokáig nem is tudott a világ a csodálatos és jótékony teanövényről, melynek a kínai orvostudományban is hatalmas jelentősége van. A tea csak a selyemúton zajló kereskedelem elindulásával juthatott el a szomszédos országokba, így Kínát tartják a tea őshazájának, ahol mind a mai napig a legtöbb teát termelik (évente körülbelül 1 millió tonnát) és fogyasztják el.
Gondolhatnánk, hogy Kína a legnagyobb exportőr is, ez azonban nincs így. De csak azért, mert a legtöbb tea már ott helyben elfogy.
Kínában a teázás kultúrája réges-régre, körülbelül a 8. századra nyúlik vissza, hagyománya a buddhizmussal együtt terjedt el. A buddhista szerzetesek rendkívül kedvelték a teát, így kezdetben ők foglalkoztak a termesztéssel és az ültetvények gondozásával.
TISZTELET AZ ÖREGEKNEK
A tea egész pontosan Yunnan tartományból indult, innen terjedt el szép lassan országszerte. Itt a mai napig is találhatunk két-háromezer éves öreg teafákat, amiket nemzeti kincsként védelmeznek. Egy “halandó” számára szinte képtelenség hozzájutni az öreg fa leveléhez. Ha szednek is belőle, rendőrségi felügyelettel óvják a fát, nehogy túlzásba essenek, mert akkor elpusztulhat.
Valószínűleg ezért is kérik meg igen borsosan az öreg yunnani teafákról frissen szedett levelek árát: egy ilyen öreg fa esetén a friss levél ára minimum tízszeres, de gyakran százszoros is lehet, vagyis 10 gramm tealevél ára elérheti akár a félmillió forintot is.
A legjelentősebb tea tartományok közé Yunnan mellett Anhui, Fujian, Jiangsu, Guandong és Zhejiang tartozik, ahol megtalálhatók zöld, fehér, sárga, vörös, fekete, wulong (oolong) teák is. Egyféle tealevélből természetesen többféle típus is előállítható, ugyanis minden a fermentációs folyamatoktól függ.
A legkevesebb mesterséges eljáráson a zöld tea megy keresztül, utána a fehér, majd a sárga, aztán a wulong, és csak ez után a vörös és fekete tea, amit utófermentáltnak is szoktak nevezni.
KESERŰ, ERŐS, SZELÍD
A kínaiak a teakerteket odaadással gondozzák, nagy becsben tartják. A termesztést és az elkészítés módját napjainkban is számos különleges rituálé kíséri, amelyek fontos szerepet töltenek be a hétköznapi közösségi élet során.
Teafogyasztási szokásaink természetesen teljesen mások: itthon kannába vagy csészébe helyezzük a filteres teát (ennek nem sok köze van az igazi tealevelekhez), majd ráöntjük a forró vizet, megisszuk és már rohanunk is tovább. Ezzel szemben a kínaiak a teás edényük aljára tesznek a teából, amit egy szűrővel leszorítanak, majd forró vízzel felöntik.
Ha elfogy, csak újra fel kell önteni, ez pedig erősen ajánlott is, hiszen minden forrázást követően újabb és újabb ízt, élményt és energiát kapunk. Valamint a többszöri leöntéssel folyamatosan oldódnak ki az értékes hatóanyagok is.
“Az első tea keserű mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.”
KESERŰ, ERŐS, SZELÍD
A kínaiak a teakerteket odaadással gondozzák, nagy becsben tartják. A termesztést és az elkészítés módját napjainkban is számos különleges rituálé kíséri, amelyek fontos szerepet töltenek be a hétköznapi közösségi élet során.
Teafogyasztási szokásaink természetesen teljesen mások: itthon kannába vagy csészébe helyezzük a filteres teát (ennek nem sok köze van az igazi tealevelekhez), majd ráöntjük a forró vizet, megisszuk és már rohanunk is tovább. Ezzel szemben a kínaiak a teás edényük aljára tesznek a teából, amit egy szűrővel leszorítanak, majd forró vízzel felöntik.
Ha elfogy, csak újra fel kell önteni, ez pedig erősen ajánlott is, hiszen minden forrázást követően újabb és újabb ízt, élményt és energiát kapunk. Valamint a többszöri leöntéssel folyamatosan oldódnak ki az értékes hatóanyagok is.
“Az első tea keserű mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.”
